Hajagos Csaba intézményvezető mondott ünnepi beszédet, amelyben kiemelte: a tárlat jóval több egy igényesen összeállított fényképanyagnál – valódi kulturális zarándoklat, amely képes visszavezetni bennünket egy ezeréves magyar történelmi térbe.

A kecskeméti Népi Iparművészeti Gyűjteményben tárul fel a Duna és Száva közé rejtett magyar időréteg. December 5-én délután a „hírös városban” is megnyílt a Kincses Szerémség című vándorkiállítás, amely a Duna és a Száva közé ékelődő történelmi táj elfeledett, mégis mélyen magyar emlékezetű örökségét mutatja be. A megjelenteket Hetzmann Róbert, a Nemzeti Összetartozás Alapítvány kuratóriumi elnöke köszöntötte, aki a kezdeményezés egyik legfőbb motorjaként hangsúlyozta: a Szerémség múltja és kulturális gazdagsága mindannyiunk közös öröksége, amelynek újrafelfedezése nemcsak szakmai, hanem érzelmi kötelesség is.

A szerémségi templomokat, monostorokat, középkori faragványokat és történeti helyszíneket bemutató fotósorozat először idén nyáron, a budapesti Királyfeszten mutatkozott be, most pedig a Kárpát-medencei kulturális intézmények egyik fontos állomására érkezett. A kecskeméti megnyitón Hajagos Csaba intézményvezető mondott ünnepi beszédet, amelyben kiemelte: a tárlat jóval több egy igényesen összeállított fényképanyagnál – valódi kulturális zarándoklat, amely képes visszavezetni bennünket egy ezeréves magyar történelmi térbe.

Beszédében hangsúlyozta, hogy a Szerémség a középkori Magyar Királyság szerves részeként városokkal, várakkal, püspökségekkel és virágzó szőlőkultúrával szőtte át a déli határvidék életét. Bár ma földrajzilag más országokhoz tartozik, öröksége a magyar történelmi tudat része maradt. A kiállításban látható képek – melyeket maga Hetzmann Róbert készített – nem csupán dokumentálnak, hanem új életet lehelnek az elhagyott templomokba, a pusztuló kőfaragásokba és a tájba simuló szőlőhegyekbe. „Róbert érzékeny látásmódja képes arra, hogy a romokból is méltóságot, a tájból is történetet bontson ki” – fogalmazott Hajagos Csaba.

A főként nagyméretű pannókon bemutatott felvételek különösen erős hatást gyakoroltak a közönségre: egyszerre szépek, pontosak és megrendítően emberközeliek. A látogatók egy olyan világ kapujában találják magukat, amely már-már eltűnt a térképekről, de él az emlékezetben, a legendákban és a kulturális gyökerekben. A kiállítás ebben az értelemben valóban híd múlt és jelen között – ahogy a megnyitóban is elhangzott –, hiszen nemcsak a megőrzött tárgyi és építészeti emlékekről mesél, hanem arról is, hogyan viszonyulunk saját történelmünkhöz.

A rendezvény bensőséges hangulatban ért véget, sokan hosszasan időztek a fényképek előtt, és beszélgettek a látottakról a kiállítás készítőivel és egymással is. A tárlat nemcsak tudást, hanem élményt és inspirációt ígér mindazoknak, akik végigjárják a szerémi örökség útját – akár személyesen, akár a fényképek által.

A Miniszterelnökség, a Bethlen Gábor Alapkezelő és a Nemzeti Együttműködési Alap támogatásával létrejött Kincses Szerémség kiállítás kecskeméti állomása így nem csupán esemény, hanem meghívás egy mélyebb, közös múlt felé: annak felismerésére, hogy a Kárpát-medence kulturális kincsei határokon átívelően kötnek össze bennünket.

Nemzeti Összetartozás Alapítvány