Erdélyben járt alapítványunk

Erdélyben járt alapítványunk

Augusztus 13-16. között székelyföldi magyar közösségeket kerestek fel a Nemzeti Összetartozás Alapítvány önkéntesei, munkatársai és szakértői. Az autóbuszos szakmai-értékőrző utazás a külhoni kapcsolatok erősítését szolgálta.

Háromnapos erdélyi látogatásunk első napján a székelyföldi Gyergyószentmiklóson jártunk, ahol újabb mecénások felkutatása jegyében este helyben élő magyar vállalkozókkal folytattunk megbeszélést, bemutatva Kárpát-medencei iskolakezdési programunkat. Másnap a környék nevezetességeit tekintettük meg, és látogatást tettünk a Békás-szorosban és a Gyilkos-tónál. A nap további részében Tusnádfürdő és a Szent Anna-tó érintésével a Nyerges-tetőre zarándokoltunk el, ahol elhelyeztük alapítványunk koszorúját a székely hősök emlékére. A Csíki-havasokban lévő átjárót 1849-ben néhány száz elszánt székely katona védte Tuzson János honvédőrnagy vezetésével. E kis csapat halált megvető bátorsággal állt ellen, és bár a betörő orosz túlerőt nem tudták megállítani, a Nyerges-tető a székely helytállás jelképe, össznemzeti emlékhely lett.

Táj a Békás-szoros környékén

Gyergyói szállásunkra hazamenet betértünk a csíkszentsimoni sörmanufaktúra látogatóközpontjába: megnéztük, hol születik a Csíki Sör, amelyet egy magyar családoknak munkát adó és a székely-magyar identitást vállaltan terjesztő vállalkozás készít. Helyi barátaink, akik egy környezetvédő ifjúsági szervezet munkájában is tevékenyen részt vesznek, az erdélyi folyók és patakok szennyezettségére hívták fel a figyelmet (erről az Olt hídjánál csapatunk is meggyőződhetett). Jó lenne, ha a Tiszán tapasztalható szemétszedési akció mintájára a székelyföldi települések is összefognának a vizek védelméért.

A sörgyár magyar családoknak ad munkát helyben
A vizek szennyezettsége komoly probléma Székelyföldön is

A Nemzeti Összetartozás Alapítvány csoportja a harmadik napon Udvarhelyszékre indult: a székely anyaváros, Székelyudvarhely megtekintése és koszorúzás után a szomszédos Farcádra hajtottunk, ahol – amint arról honlapunkon külön beszámoltunk – az éppen megszűnő általános iskola diákjainak juttattuk el a tanévkezdési csomagokat. A település iskolájának képviselőivel folytatott beszélgetés nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy alapítványunk figyelme a jövőben a peremtelepülések megmaradására irányuljon.

Hazafelé nem a megszokott útvonalat választottuk, hanem Dél-Erdély fele leírtunk egy kitérőt, felkeresve az Olt-kanyar jelentős magyarlakta települését, a nagy múltú Olthévízet. Itt ért véget régen a Székelyföld és kezdődött a románok lakta Fogarasvidék – ma a Ceauşescu-rendszer románosítási politikája eredményeképpen a település lakosságának kevesebb mint a fele magyar.

A háromnapos erdélyi kirándulás végén, augusztus 16-án hajnalban számos élménnyel, érzéssel gazdagodva tértünk haza a történelmi magyar haza keleti végeiről. Ismét bebizonyosodott, hogy bőven van még teendő a Kárpát-medencében, a nemzeti összetartozás szálait pedig tovább kell szőni. Egyetlen dolog azonban szomorúsággal töltötte el a csapatot: máig nem tudunk túllépni rajta, hogy a 90%-ban magyarok lakta Szovátán a MOL-kúton nem szolgáltak ki minket magyarul…

A külhoni értékőrző szakmai út a Miniszterelnökség által irányított Nemzeti Együttműködési Alap és a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. támogatásával valósult meg, amiért ezúton is köszönetet mondunk.